Honnan ered a bisztró elnevezés? Mi is az bisztrókonyha?
Ha gondolatban visszarepülünk néhány évtizedet az időben és a Kádár-kor Magyarországát idézzük magunk elé, a bisztró szó említésére szinte mindegyikünknek egy olyan kis kifőzde jut eszünkbe, ahol mindent áthatott az étel és a sütőolaj szaga és bár alacsony áron juthattunk akár hideg, akár meleg ételekhez is, azonban ezeket semmiképp sem a minőség jellemezte.
Egy kis bisztró történelem
Bár a bisztró szó pontos eredetére nincsen egzakt magyarázat, de a mendemonda szerint a napóleoni háborúk idején Párizsban állomásozó orosz katonáktól származhat az elnevezés. Történt ugyanis, hogy a folyton siető egyenruhások rendszeresen tértek be Párizs kisebb, szerényebb bútorzattal rendelkező, szűk étel és italválasztékot kínáló helyeire, ahol minél gyorsabban túl akartak esni éhségük és szomjuk csillapításán, amelyet a gyorsabban-gyorsabban kifejezéssel nyomatékosítottak az ott dolgozó francia vendéglátósok felé, ami oroszul ennyit tesz: büsztro büssztro. Tehát a büsztro szóból alakulhatott ki a francia „bistro” elnevezés, amely akkori használatában annyit tett, egy hely, ahol gyorsan jóllakhatsz.
Hogy a történet valóban igaz -e nem tudhatjuk, azt viszont annál inkább, hogy a bisztró elnevezés kezdetben a francia nyelveben, majd a világ gasztro szótáraiban is eggyé vált egy olyan vendéglátóhellyel, amely bár kevésbé elegánsabb egy klasszikus értelemben vett étteremnél, ám közvetlen, otthonos hangulatú és kevés fogást tartalmazó, de finom, ízletes, gyorsan elkészíthető ételekkel és gazdag italkínálattal várja az oda betérőket. A bisztrók bölcsője tehát egyértelműen Franciaország, ahol az 1950-es évektől egyre nagyobb számban nyíltak az ilyen jellegű vendéglátóhelyek, kiszolgálva ezzel fő közönségüket a dolgozó lakosságot. Ezt az időszakot tekinthetjük tehát a bisztrók első fénykorának.
Napjaink, a másodvirágzás
Napjainkban a bisztrók, a bisztrókonyha azonban újra divatba jöttek és mondhatni világszerte másodvirágzásukat élik, de a bisztró kifejezés mögött álló jelentéstartalom némileg mégis átalakult az évtizedek során.
Hogy mit értünk ezalatt? Mára bisztrókat leíró legtalálóbb jelzők: a (jó értelemben vett) szabálytalanság, kötetlenség, játékosság.
Gyakran előfordul ugyanis, hogy egy adott bisztrónak nincs is nyomtatott étlapja, hanem egyszerűen egy falra kifüggesztett tábláról értesülhetünk arról, hogy adott napon/héten a séf milyen ételkülönlegességeket, menüösszeállítást álmodott meg a vendégek számára. Számtalan bisztró estében találkozhatunk azzal a történettel, hogy a séf (vagy ha nem is ő, hanem valamelyik ebben jártas kollégája) minden reggel a piacon kezd, ahonnan az azanpi legfrissebb, legkülönlegesebb alapanyagokat összeválogatva állítja össze az adott napra szánt ételeket.
Az ételek tekintetében tehát egy bisztróban jellemző a minőségi, szezonális, friss alapanyagok napi használata, házias ízvilág, az egyszerű, gyors elkészíthetőség és sokszor az is tetten érhető, hogy egy adott ország/város/tájegység jellemző fogásai kerülnek az asztalra akár hagyományosan, akár a séf által újraértelmezett formában.
Rohanó időket élünk így a gyorsaság továbbra is a bisztrók fókuszában maradt. A hozzáértők azt mondják, hogy egy bisztróétel lényege, hogy legalább 30 percen belül készüljön el, legyen különösen finom, és látványra is úgy mutasson a tányéron, ahogy az a nagy könyveben meg van írva, hiszen, ahogy egy nagyon találó mondás tartja: „Először a szemünkkel eszünk…”
Miért a KIOSK?
Ha a fentiek alapján esetleg kedvet kaptál és úgy döntöttél kipróbálnál egy igazán jó budapesti bisztrókonyhát, jó helyen jársz. Budapest belvárosának ikonikus helyén, a KIOSK-ban ugyanis az ismert klasszikusok mellett megtalálod a vagány bisztrófogásokat is. Hetente változó menüajánlatunkban mindig a friss, szezonális fogások dominálnak és minden esetben igyekszünk beépíteni valami helyi specialitást, sokszor séfünk által újragondolva!
